tibor.hajdu

Először is Boldog Új Évet kívánok mindenkinek.

Remélhetően mindenki számára több sikert tartogat majd az elkövetkezendő esztendő.

Az ünnepek alatt arra az elhatározásra jutottam, hogy kipróbálok egy másik kenyér receptet is. Egész jól sikerült a kenyér, jó lett a tészta állaga és az íze is. Kicsit talán akenyér héjja lehetett volna ropogósabb. Egy apró hiba azért belecsúszott a kenyérbe. Nem lett kellő ideig kelesztve (mint máshol utánaolvasva megtudtam), ezért a sütés közben "kinyílt" a kenyér. S akkor lássuk a végeredményt

Ma Vasárnap lévén valami könnyű egyszerű ebédet gondoltam, ami esetlegesen ki is tudja szolgálni a Vasárnapi jelzőt. Ezért előkaptam a fagyasztóbol egy adag véres, májas hurkát meg egy darabka kolbászt. Vöröskáposztát már beszereztem a krumplival együtt még a héten. A káposztáról leszedtem a felső leveleket, legágtam a torzsáját, majd legyalultam, hogy vékony hosszanti csíkokat kapjak. Fogtam egy nagyobb fej hagymát és apróra vágtam.

Pizzatészta
Alaprecept 4 személyre (2x24cm pizza)

Hozzávalók:
1dl tej, 1 kávéskanál cukor, 2dkg élesztő, 40dkg finomliszt, 1 kávéskanál só, 4 evőkanál olaj, liszt a formázáshoz, olaj a kenéshez
A tejet éppen csak meglangyosítjuk (ha túl meleg, elpusztulnakaz élesztőgombák), 3 dl-es bögrébe öntjük, hozzáadjuk a cukrot, belemorzsoljuk az élesztőt, és jól elkeverjük. Meleg helyen felfuttatjuk, azaz a bögre pereméig hagyjuk kelni (8-10perc).

Ismét nem az aktuális napról írok, hanem megint a tegnapiról, mellesleg az igazat megvalva két napos projekt volt. Na nem azért mert béna lennék vagy valami, hanem egyszerűen a káposzta kései órában lett kész. Szóval a káposztástészta, most főztem ilyet először. Elsőnek körbenéztem a neten, elolvastam pár receptet, s megállapítottam, hogy igazából kétféle elkészítési módja van. Az egyikbe tesznek cukrot a káposzta dinsztelésekor a másikba nem.

Akkor jöjjenek a hozzávalók (amit én raktam bele)

• 1 közepes fej fehérkáposzta
• 4 evőkanál olaj
• 1 k. kanál őrölt bors
• 1k. kanál köménymag (őrölt, por állagú)
• kb. 30 dkg fodros tészta
• só

Elmentem a Lehel piacra s kiválasztottam álmaim káposztályát egy kistermelőtől. Nekem a kertben nem nem volt, a multit meg nem gazdagítjuk. Olyan 1,4 - 1,5 kg lett. Nem baj gondoltam naívan akkor majd jut belőle káposztás kenyérbe, vagy pogácsába is. Elkezdtem lereszelni a káposztát egy multifunkciós reszelőn. Majd mivel kezdett szétesni darabjaira, elővettem egy elektromos aprítót és azzal folytattam. A reszelt káposztát enyhén megsózzuk, hogy levet eresszen. Kinyomkodjuk, s belerakjuk a felforrósított olajba. Adjuk hozzá a borsot és a csipetnyi köményt. Addig dinszteljük folyamatos kevergetés mellett amíg el nem kezd barnulni (40perc-1óra). Figyeljünk rá, ha nem takarékon csináljuk akkor hamar hajlamos lekapni. Párhuzamosan felrakhatjuk a tésztát főni. Ha elkészült a káposzta akkor beleforgatjuk a tésztát összekeverjük, szükség szerint utánfűszerezzük, s tálaljuk.

Tegnap este nekiálltam kipróbálni a kovász elkészítését. Azét amelynek lenttebb olvasható a "receptje". Nem sikerült, de ezen már nem is lepődöm meg. Biztosan én hibáztam valahol. Tudniillik 3 féle lisztből teljesítettem a receptben megadott 3 kanalas mennyiséget. Rozs, tönkölybúza és sima liszt keverékéből. Ugyan azt nem írja az írás, hogy a kanál az miféle legyen csapott, normál, netán púpos. Jómagam kicsit telhetetlen lévén rögtön a púpossal kezdtem. Ennek megfelelően a megadott vízmennyiséget is növelnem kellett, természetesen tallálomra. A hőfok nem tudom mennyire volt meg kissé forrónak tűnt az ujjbegyem számára. Summa summárum a nyersanyagok összekeverése után letakartam, majd bevittem a kisszobába ahol még napközben is (mikor nem vagyunk otthon) 22 celsius fölött, vagy körül van a hőmérséklet. Na ma délután megnéztem s csodák csodájára nem történt a masszával semmi. Maradt olyan ahogy odaraktam. Tán kissé a külselye keményedett meg. Úgyhogy ment a kukába. Persze most, hogy írom a cikket vagy mit jut az eszembe. Az írásban nem szerepelt, hogy milyennek kellene lennie 1 nap után. Csak azt írják, hogy tedd bele a következő adag hozzávalót.

A mustár is egyike azon ételeinknek, aminek sokszínűsége az ipari gyártás áldozatául esett. Általában 2-3 féle mustárt kapni, inkább csak a gyártók és a csomagolások adnak változatosságot. Pedig azon kívül, hogy magos vagy simára őrölt, édes vagy csípős, rengeteg lehetőség van a fűszerezésével játszani. Volt ennek hagyománya Magyarországon is, a végére, bizonyságképp bemásolom az ilyenkor, szüret idején készíthető, klasszikus receptet, a legendás Zilahy Ágnes könyvből. Érdemes odahaza kipróbálni, nem valami ördöngősség az elkészítése.

Gyűjtöm a Holló és Társa kiadó gondozásában megjelenő Könnyen, gyorsan, finomat könyvecskéket. (meg az Ízvarázs füzeteket is, de ez most nem tartozik ide) Ha főzős magazint támad kedvem olvasgatni, akkor én bizony inkább egy ilyet veszek helyette. Sok remek ötlet van bennük és meglepő módon nagyon sok recept belőle változtatások nélkül is kiválóan működik, ami néhány méregdrága szakácskönyvemről  például nem mondható el.

A Kenyérsütés otthon könyvecskét már elég régen kidekoráltam színes jelölő cédulákkal, de eddig még nem sütöttem meg semmit belőle. Az elhatározás pedig megvolt.

Aztán megint elszámoltam magam pékárú dolgában, és itt álltunk reggel péksütemény nélkül. Ebben a könyvben pedig van egy villámgyors császárzsömle recept.

A kovászt az emberiség évezredek óta ismeri és használja a kenyértészta lazítására. A háztartásokban nagy becsben tartották, és különböző

formákban tárolták. Egyes vidékeken szárították, és így őriztek több kis kovász kupacot is, másutt csak a kenyérsütés maradékát őrizték meg kovásznak a következő sütésig. A lisztből és vízből álló kovászban az állás során erjedés indul meg, amely buborékképződéssel jár. Ennek a tejsavas erjedésnek az eredménye a kovász savanykás illata, és az ebből készült kenyerek – bár lényegesen enyhébb – szintén savanykás aromája.

Igen rövid látogatást tettünk egy hirtelen ötlettől vezérelve a Velencei tónál. Sajnos idén csak idáig jutunk. Milyen szép is lenne ha tényleg eljutnánk Veneziába. Na szóval, drága párom kitalálta, hogy olyan jó idő van menjünk le a velencei tóhoz ebéd után. Az apropótját az adta a dolognak, hogy anyukámék már reggel lementek, csak úgy rajtaütés szerűen. A család, legfőképpen a kisfiam nagyon beindult ennek az ötletnek a nyomán. Ebédelni sem igazán akart. Persze a kutyut is vinni kellett. Az út rendben telt, leszámítva azt, hogy szegény eb ki volt kötve rövid pórázra a hátsó ajtóhoz. Na nem kell megilyedni, kényelmesen tudott feküdni, nézelődni. Kénytelenek voltunk ilyen "drasztikus" megoldásra, különben elég balesetveszélyes utunk lett volna. Állandóan az ölemben fészkelődött volna, s lévén, hogy én voltam a sofőr ez nem igazán lett volna jó. SZegény állatkánk, mivel nem igen szokott utazni, elég nehezen viselte az utat.

Sajnálatos módon, mostanság nem foglalkoztam a veteményessel azon kívül, hogy locsoltam a növényeket. Ez meg is látszik rajta, gazos majdnem mindenhol. A retek szinte ki sem látszik már a gaz, és fű közül. Ez a nagy meleg rányomja a bélyegét a munkakedvemre, mert az nincs túl sok. De talán majd most megint újabb lökést kapok, ugyanis kint jártam és elkezdtem közelebbről szemrevételezni a veteményeket. S láss csodát igen szép fejlődést mutatnak, sőt mi több tegnap már le is szedtem az első zöldpaprikámat. Természetesen meg is kellett kóstolni. Nem túl erős, csak egy picit csípős, persze lehet, hogy hagyni kellett volna még pár napig, de ennyire nem értek még hozzá.

Na de lássuk a képeket.

Végre itt a jóidő. Lehet menni kicsit rendberakni a veteményest. Nem lesz egyszerű feladat. A paprikával, és a paradicsompaprikával fogom kezdeni. Ugye emlékszünk még rá, hogy miféle állapotok uralkodtak a palánták között. Elég szépen haladtam a magam kényelmes, lassú tempójában.

Most, hogy végre esett, megteltek a hordók vízzel :)

A veteményes is igen szépen alakul, köszönhetően az égi áldásnak. Szerencsémre minket elkerült a jeges vihar ami máshol hatalmas károkat okozott. Növényeim robbanásszerű fejlődésnek indultak, főleg a paradicsom.

Kis veteményesem a palánták kiültetését követően próbált fejlődésnek indulni, ebben csak a szárazság próbálta megakadályozni. Sajnálatos módon az összegyűjtött essővizem kevésnek bizonyult ehhez, lévén csak egy 250l-es horóm van. Így kénytelen voltam csapvízről locsolni ami viszont nálunk meglehetősen drága. Úgy 1000ft. körül van köbmétere. Volt is némi vitám a párommal ebből kifolyólag, kértem mondjon más alternatívát, de nem tudott sajnos.

Ez az a dolog, hobbi ami mostanában a legjobban megmozgat a focin kívül. Tősgyökeres pesti gyerek lévén eleddig nem igazán foglalkoztam ilyen dolgokkal. Azután pár éve na nem olyan régen csak mintegy tíz évvel ezelőtt, kissé távolabb költöztem a Belvárostól. Na nem mentem messzire csak Budapest budai agglomerációjában található faluba. Szóban forgó veteményesem nem bír nagy hagyománnyal tekintve, hogy tavaly kezdtem el foglalkozni vele először. Nem volt valami nagy siker, hiszen az elvetett magok kipusztultak.

Hát csak azért.... hogy legyen nekem is. Meg különben is....... miért ne.

Úgyis ez a divat mostanság. meg nem is találtam más megoldást arra, hogy az engem érdeklő dolgokat megosszam másokkal is (a honlapszerkesztésen kívül, csak arra most nincs kedvem), akiket esetleg érdekelne.